Ezek olyan faragott kövek, melyek legtöbbször ónixból, sávos achátból vagy kagylóhéjból készülnek.
A legrégebbi leletek egészen az ókorig nyúlnak vissza, a legszebb darabok Görög országból és Rómából származnak.
Főként pecsétnyomó gyűrűk díszítésére szolgált, de nem ritka a medál, függő sem. Ritkábban fülbevalók is láthatók.
Az ókori Egyiptomban pecséthengereket is használtak, mely egy hengeres drágakő pálca volt középen megfúrva és egy tengelyen átfűzve. A henger külső palástján volt bevésve a tulajdonos neve, rangja, mint egy aláírás. Ezt nyomták bele a még nedves agyagtáblába, majd kiégették azt.
A Camea esetén a kőből kifaragott figura az alapból kiemelkedő, azaz pozitív kialakítású, míg az intalió egy sík alapba bevésett, azaz negatív minta. Ezeket pecsétviaszba nyomták bele és így adta ki a plasztikus motívumot.
Jobbára figurális ábrázolások jellemzőek, de nem ritkák a feliratok, monogramok sem.
Később nagy divatja lett a családi címerek vésésének ónix kőbe, melynek divatja egyre inkább feléled a manapság divatos családfa kutatások révén.
Külön tudományág - a heraldika – foglalkozik a címerek történetével és szimbolikájával. A különbözőn állat figurák, fegyverek és kultikus tárgyak ábrázolása a címerekben és ékszereken mind-mind ősi szent erővel ruházta fel tulajdonosát a hit szerint. Egy-egy ilyen ékszer generációkon át vándorolt a családban és nagy megbecsülés övezte.
Szerencsére a modern technika révén ma már még szebb, tökéletesebb kőfaragások valósíthatók meg CNC marógépeken, vagy lézeres marással.
Ráadásul a kövek igen kemények, kopásállók így valóban szép, maradandó ékszer készülhet belőlük, melyet még unokáink is csodálhatnak majd…
Szép napot kíván:
Mihalovits András
Ötvösmester
06-20-270-77-77
Műhely: 06-1-286-08-94
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése