A napokban volt szerencsém meglátogatni a méltán híres ékszerkiállítást Olaszországban, a Vicenzaorot. A kiállítás lenyűgöző már csak szimplán a méreteivel is!
Engem leginkább a szerszámok és új technológiák érdekeltek. Ez volt a legkisebb épület az egész kiállításon, az átböngészése mégis egy teljes napot vett igénybe (ebből elgondolható, mekkora részt szenteltek maguknak az ékszereknek!).
Az olaszok méltán híresek ékszeriparukról (az is igaz hogy a II. Világháború után nem minden vesztes országot támogatott arannyal az USA, de hagyjuk a politikát!). Egyszóval az olaszok jókor voltak jó helyen és kellő szorgalommal és tőkével felvértezve kivívták maguknak és mind a mai napig tartják a vezető szerepet az ékszer- és divat szakmában.
A gyártó gépsorok csarnoka maga volt a földi paradicsom számomra. A hatalmas, csillogó fémmonstrumok olajtól illatoztak és a legapróbb részleteikben is a precizitás megtestesítőiként, halk, megnyugtató brummogással vagy kattogással szülték világra a csillogó alkatrészeket vagy nemritkán a kész ékszereket is. Itt olyan fejlett technológiájú, számítógép vezérelt gépeket láthattunk, melyek arany drótból teljesen kész láncot gyártottak méterszámra, vagy arany lemez csíkból eladásra kész kövekkel díszített karkötőt készítettek. Olyan lézersugárral működő fém analizátort is láttunk, amely roncsolás nélkül bevizsgálja az ékszert, hogy milyen anyagból készült. Szinte úgy éreztük, mintha a jövőbe csöppentünk volna. Mindenhol robotizált karok, elektronikus kijelzők, eszterga és marógépek, öntőgépek sora ejtett minket egyik ámulatból a másikba.
A következő napon az ékszer felhozatalt vettük górcső alá.
Testközelből látni ezt a sok Pazar ékességet valósággal lélegzetelállító volt! Ötvös szemmel nem csak a kiállított remekművek minősége és a kivitelezés gondossága nyűgözött le, de érdemes volt azt is megfigyelni, milyen ötletes installációkat használnak az ékszerek bemutatására.
Az egész rendezvényből sugárzott a kreativitás és a kiállítók egyéni látásmódja. Volt például olyan gyártó cég, amely minden vitrinjében csak egy színű követ használt fel az ott szereplő ékszerekben, az installációja pedig ugyanolyan színű faceruzákból állt, és a tervező fekete fehér tervei, skiccei voltak láthatóak az ékszerek hátterében. A rajzokon pedig csak a kövek voltak kiszínezve. Ily módon volt rubin-piros vitrin, kék zafír kollekció stb.
A cégek képviselői meglepő nyugalommal és kedvességgel szolgálatkészen tájékoztatták a világ minden pontjáról érkező ötvösöket.
Külön terem szolgált a drágakövek bemutatására is.
Amennyire megfigyelhettem a vezető szerep most is a gyémántkereskedőknek jutott, itt volt a legnagyobb tolongás. Érdekes volt látni, hogy mennyire keresettek a hagyományos briliáns csiszolás mellett a nálunk még kevéssé használt formák, mint a princess, márkíz vagy akár háromszög és csepp formájú kövek is.
A rubin és zafír szerelmesei is a bőség teljes zavarában tobzódhattak, az embert szinte elvakította fényesség. Személyes kedvenceim, a camea-k is megjelentek a kiállításon. Láttam néhány igen figyelemre méltó munkát.
A kiállítás sok-sok inspiráló ötlettel ajándékozza meg az érdeklődőket és egyben megmutatja a fejlődés útját, az ékszergyártás jövőjét is!
Aki csak teheti, látogasson el a következő Vicenzara!
Szép napot kíván:
Mihalovits András
Ötvösmester
06-20-270-77-77
Műhely: 06-1-286-08-94
