Karikagyűrű alapanyagok folytatás, a DAMASZK ACÉL

   A szívemnek legkedvesebb ékszerfémek egyike a damaszk acél.

 
Az első találkozásom a damaszkuszi acéllal azonnal  meghatározó fordulatot jelentett az életemben és - Magyarországon elsőként - elkezdtünk Édesapámmal damaszk acél karikagyűrűket tervezni és készíteni.

   Egy késkiállításon láttam először damaszkuszi pengéket. 

Lenyűgözött különleges, egyedi rajzolatuk, sokféleségük és az a karakteresség, amit sugároztak ezek az acélok. Szinte azonnal megfogalmazódott bennem, hogy ilyen anyagból milyen különleges, egyedi karikagyűrűket lehetne készíteni!

A technológia lényege, hogy két különböző széntartalmú acél ötvözetet egy anyaggá kovácsolnak össze, úgynevezett kovácshegesztéssel (hozaganyag nélkül)  oly módon, hogy a két alapanyagból nyert új fémet laposra nyújtják, kovácsolják, majd félbehajtják, újra laposra kovácsolják és ezt többször megismételve egyre magasabb rétegszámú damaszk acélt kapnak. 

A megfelelő rétegszám elérése után vastagabb, tömör rudakat készítenek a damaszkból és ezeket megcsavarják tengelyirányban. Ez az úgynevezett torziós damaszk.

 

Elkezdtem utána olvasni a technika eredetének. 

Európában Damaszkusz városában készítettek először damaszkuszi kardokat (innen az elnevezés) ahol egy szerencsés kovácstanonc mindenféle - különböző minőségű- maradék acélokból, patkószögből, törött kardból és hulladék vasakból kardot készített magának. 

Abban az időben nagyon drága volt a jó minőségű ötvözött acél, ezért semmit nem dobtak el. 

A kovácstanoncnak egybe kellett volna olvasztania az összegyűjtött hulladékokat, de nem tanulta meg jól a leckét, ezért "csak" összekovácsolta a különböző acélokat. 

A "csoda" akkor történt meg, amikor a kész pengét megedzette és a fém felületén, mintegy faerezet-szerűen- kirajzolódtak a különböző összetételű acélok határoló vonalai. Szerencsére a mestere nem kergette világgá, hanem újra megcsináltatta vele az egész folyamatot a legelejétől! 

Ezután kezdtek el kísérletezni a különböző minták létrehozásával. 

A gyors népszerűséget mégsem az esztétikai szépség hozta a damaszk acélnak, hanem amikor kiderült, hogy egy damaszkolt pengével ketté lehet vágni egy hagyományos acél kardot! A damaszkolással nyert acél ugyanis nem csak keményebb, de rugalmasabb is volt elődeinél, így komoly helyzeti előnyt biztosított a csatában a gazdájának.

Ezek az acélok nagyon hatékony fegyverek voltak, de nem lettek volna jók ékszer alapanyagnak, mert nem voltak rozsdamentesek. 

Mára szerencsére a technika fejlődése és a kitartó kísérletezés elhozta számunkra a rozsdamentes porkohászati damaszk acélokat, amelyekből kiváló, egyedi ékszerek készíthetők.

Ha felkeltette írásom a téma iránti érdeklődésed, tudj meg róla még többet és nézd meg munkáinkat itt:
 www.mihalovitsmanufaktura.hu



Üdvözlettel: 

Mihalovits András
ötvösmester

 
0620-270-77-77

 
www.mihalovitsmanufaktura.hu