Mindig lenyűgözött az ókori Egyiptomi kultúra színessége és precizitása, a tökéletességre törekvés vágya, mely megmutatkozik használati tárgyaikon.
Kiemelkedően magas színvonalon voltak nemcsak a fémek megmunkálásában, de az építészetben, a csillagászatban és orvostudományban egyaránt.
Jóval meghaladták más akkori kultúrák színvonalát.
Az állattartás és a növénytermesztés területén is kimagaslóak voltak.
Szentként tisztelték állataikat és a termést az istenek ajándékának tekintették.
Mindezek hű lenyomatát adják a napvilágra került arany és ezüst leletek.
Arany ékszert csak a fáraó és családja, illetve a főpap birtokolhatott és viselhetett.
Nem csak gyűrűk, karkötők, nyakláncok és fülbevalók készültek ebben az időben, gyakori volt az amulettek, diadémok, sőt sokszor olyan hatalmas "ékszerek" , mint pl. trónszék színaranyból, vagy hordszékek, kétkerekű lovaskocsik.
Az aranyat Ré, a napisten földi megszemélyesítőjének tekintették és ennek megfelelő tisztelettel és rajongással bántak vele.
Rengeteg színes kővel, és kiégetett üvegpasztával díszítették ékszereiket és használati tárgyaikat.
Leggyakoribb ékkövek a lápisz lazuli, smaragd, hegyikristály és mindenféle "puhább" kő, amit meg tudtak munkálni
A gyémántot még nem tudták csiszolni, ezért azt termés állapotban foglalták be.
Olyan különleges anyagokat is felhasználtak mint pl. a meteoritvas.
Mivel az égből érkezett, az istenektől, ezért nagy tisztelet övezte és gyönyörű tőröket készítettek ilyen különleges fémből, mely jóval éltartóbb volt az akkori bronz pengéknél.
Ezenkívül használtak még elefántcsontot, víziló agyarát, ébenfát is használati tárgyaik készítéséhez.
Egész életüket a túlvilágra való felkészülés határozta meg és az istenek, az élet és a halál szeretete, tisztelete.
A fennmaradt gyönyörű tárgyak ékesebben mesélnek minden szónál erről a csodás letűnt korról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése